Kétejek földjén

Szia

Hitéle már más helyet ?
Fogtad már a kezét önzetlenül ,
tisztelted ahogy ö szeretné .
És az vagy kinek ő lát .
Barátod ,vagy már más
És ő vajon ott van ahol ő leni szeretne veled ,
és nem csak meg gyözted őt
Légy önző vedel ami kell neked és
akkor van miből adni , hogy annyit vehet ,,,
Helyes ez ?

Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akikkel együtt akarsz lenni, akikkel együtt kell lenned; olyan emberek, akik házat építenek a szívedben

Azt hiszem, nagyon is takarékoskodunk az érzésünkkel. Többnyire csak elmélkedünk, értékelünk, és nem engedjük szabadon fejlődni az érzéseinket.

"Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják, állandóan, születésünktől: az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít, a hazug ember és a sánta kutya esete, meg hasonlók. De sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság nagyon fáj. Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni, a hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem. De tudják, mitől igaz az igazság? Hogy fáj. Ezért hazudunk."

Beszélni minek

Néha úgy hiányzik a marihuána,
Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha
Az erkélyről a szemébe néz,
Vonzza, mint méhet a méz.

Meg az a srác, akit már te is láttál,
És tudtam jól, utálja magát,
De mégse hittem volna, hogy a végén
Előveszi a pisztolyát.

Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.

Hogy ez a szerelem nekem nem a május.
Én örülök, ha valahogy túlélem.
A szerelem csak egy rohadt mágus,
Ha elkapom, úgyis kiherélem.

Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Repülőgépek, óceánok,
A füvek, a fák, a mezők, a virágok,
A különös álmok, amiket látok,
Ha egyszer éjjel hiába vártok.

Refrén:
Ez egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Hűvös a város és az este hideg
Unom a csöndet, de mégse tudom, kinek is szóljak
Mindenki valakié
Össze ne dőljön, támasztom a falat
Sok ezer lány van, mégsincs aki szabad, ha kéne
Mindenki valakié

Rendben. Nem ez a baj.
Belül van a zűrzavar
Ha ez így marad sehogyan nem lesz jó
Nincs út visszafelé
Megint pár nap az ördögé
De legalább valaki érezné!

A holnapba lassan átsodor a zene
Fene se tudja már, hogy milyen helyeken jártam
Mindenki valakié
Nincs, ami nincs, nem figyelek oda
S ha fogy a kedvem, elviszem ma haza a hajnalt
Mindenki valakié

Így jó. Nem ez a baj.
Belül van a zűrzavar
Valahol ez a szerep is fáraszt már
Nincs út visszafelé
Megint pár nap az ördögé
De legalább valaki értené!

Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj.
Ez csak egy dal, ez csak egy dal. Semmi se fáj.
Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj.
Ez csak egy dal, félre ne értsd, ne telefonálj!
Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj.
Ez csak egy dal, ez csak egy dal. Semmi se fáj.
Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj.
Ez csak egy dal, félre ne értsd, ne telefonálj!

Csak neked csak ugy

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.

Bocs

.Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.

2.Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!

3.Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.

Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!

4.Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.

Tanulj meg élni Szeresd az életed, s élj a mának! Ne a holnapi megváltó halálnak. Élj úgy, mintha nem lenne holnap, Álmodj mintha többé nem pirkadna nap... Állj meg egy picit, hunyd le a szemed! Vegyél egy hosszú, mély lélegzetet Érezd ahogy a szellő cirógatja arcod Mint mikor a csobogó patak mossa a partot. Bámuld az aranyló napsütötte rétet; Élvezd, lásd meg az életben a szépet! Csókolj lassan, ábrándozz sokat Ragadd meg, éld át a pillanatokat Az élet túl rövid, tanulj meg szeretni Tanulj meg sírni, tanulj meg feledni! Nevess őrülten, kacagj nagyokat, Szerezz igazi, hű barátokat. Ellenségeidnek bocsáss meg hamar Mert elpusztít a méreg, ami belül mar...! Álmodj merészeket, gyönyörű szépet S merd feltenni rá az egész élted. Ne félj, ne ódzkodj a fájó magánytól A rád váró jövőtől, a gyászos haláltól! Szeresd az életed, s élj a mának! Ne a holnapi csúfos halálnak!
	Szarka Fatima