Tanulj meg élni Szeresd az életed, s élj a mának! Ne a holnapi megváltó halálnak. Élj úgy, mintha nem lenne holnap, Álmodj mintha többé nem pirkadna nap... Állj meg egy picit, hunyd le a szemed! Vegyél egy hosszú, mély lélegzetet Érezd ahogy a szellő cirógatja arcod Mint mikor a csobogó patak mossa a partot. Bámuld az aranyló napsütötte rétet; Élvezd, lásd meg az életben a szépet! Csókolj lassan, ábrándozz sokat Ragadd meg, éld át a pillanatokat Az élet túl rövid, tanulj meg szeretni Tanulj meg sírni, tanulj meg feledni! Nevess őrülten, kacagj nagyokat, Szerezz igazi, hű barátokat. Ellenségeidnek bocsáss meg hamar Mert elpusztít a méreg, ami belül mar...! Álmodj merészeket, gyönyörű szépet S merd feltenni rá az egész élted. Ne félj, ne ódzkodj a fájó magánytól A rád váró jövőtől, a gyászos haláltól! Szeresd az életed, s élj a mának! Ne a holnapi csúfos halálnak!
	Szarka Fatima